„Megverem a pásztort és elszélednek
a nyájnak juhai” (Máté 26,31/b).
Ha már vered a pásztort, jót s a rosszat,
csak egyet kérek, titkok Istene.
a nyájat mentsd meg, ne széledjen széjjel,
hisz máris soknak üres a helye!
Ha a jó Pásztor megveretéséből
a nyájra végül áldás származott,
rossz pásztorodnak próbájából is hadd
szülessen egy megújult állapot!
Ő össze tudta gyűjteni a nyájat,
sőt, nemsokára nagy pünkösdje lett.
Én nem tudom, azért kiáltok Hozzád,
te pásztorold, míg én itt szenvedek!
Hozd vissza azt, ki más mezőre tévedt,
s tartsd vissza mind, ki menni készülő,
hogy jól érezze magát mind Tenálad,
ifjú és öreg, gyermek és szülő!
Jó Pásztoromnak átszegzett kezébe
– ki nyájáért és értem veretett –
teszem le most a nyájnak minden gondját
és gyógyulásért síró éltemet.
1970