Te látod, ó, Uram, mennyi gyarlóság,
meg mennyi bűn nyomorgat szüntelen,
és ellene csak szó a küzdelem,
s akkor tud fájni ’63sak, ha mások mondják.
De hogyha Lelked méri lelkem rosszát,
fuvallatára meg se rezzenek,
igéid is hiába intenek,
s vágyam se buzgón hajt immár Tehozzád!
Te látod mindezt, és hogy lágymelegség,
komolytalanság és közöny kísért,
hogy életem csak embereknek tessék.
Kitörni ebből hogy lehet s miként?
Nyisd rá szemem, ébreszd rá végre vágyam,
hogy mind e bűnt már én is bűnnek lássam!
1978