Egymással szemben állunk,
és néz a szembe szem,
némán egymásra várunk,
s nem szólok én, te sem.
És sejtjük mind a ketten,
szívünkbe’ van remény,
de dacból visszaretten:
nem engedek, nem én!
A víg kedély elillant,
derűre jött ború,
ó, mondd, vajon meddig tart
e furcsa háború?
Ha közben eljön értünk
a békítő halál,
hol folytatódik éltünk,
ha akkor így talál?
1954