Angyalok nyelvén szóljak bár,
csak zengő érc szavam,
szeretet nélkül oly csupán,
mint pengő cimbalom.
Legyek jövőt megismerő,
tudomány titkait,
hitem hegymozgató erő,
mindez nem boldogít.
Mindenem másnak adhatnám
az igaz érdemért,
s bár testem égessék máglyán,
hiába, mit sem ér!
Szeretet nélkül kárba vész,
mindaz, amit teszek,
diktálhat bármi jót az ész,
ha nincsen szeretet.
A szeretet hosszútűrő,
jóságos, mint az ég,
nem féltékeny, nem kérkedő,
nem gőgös büszkeség.
A gonoszságnak nem örül,
nem nevet más baján,
az igazzal együtt örül,
ott áll az oldalán.
Mindent elhisz, mindent remél,
eltűr és elvisel…
A szeretet tettekben él,
így sosem múlik el.
A prófétálás megszűnik,
nyelvek elnémulnak,
a tudomány is eltűnik,
mint röppenő szavak.
Tudásunk töredék-tudás,
mindent föl nem fedez,
jövendőmondásunk se’ más,
de egykor teljes lesz.
Hisz gyermekkorban gyermekként
beszéltem s tudtam még,
elmém is úgy vélt, úgy ítélt,
de már ma felnőttként.
Tükörbe lát ma még a szem,
s hogy elménk véges, fáj,
de színről-színre teljesen,
ha széthull a homály.
Ha majd az Úrhoz érek én,
ott másként ismerek.
Most megmarad a hit, remény
s az égi szeretet.
De legnagyobb a szeretet
e három jó közül,
ó ebben bővölködjetek,
s ez elég egyedül!
1958