Egyszer, amint a zsidókra köszönte az ünnepi szombat,
felment Jézus a szent város népe közé.
Van pedig ott Jeruzsálem Juhkapujának a szélén
egy gyönyörű szép tó, öt tornáca hires.
Ezt Bethesdának nevezik. Betegek sokasága
vette körül, várván, hogy megmozdul a víz.
Mert ha időnként angyal szálla a tóra, olyankor
felzavará a vizet. S jött im a sok nyomorult,
és aki elsőnek lépett be ilyenkor a tóba,
gyógyultan jöve ki, bármi beteg vala is.
Nos, vala ott olyan is, aki harmincnyolcadik éve
sínylődött betegen. Tudta e múltat az Úr,
s megkérdezte: „Akarsz-é meggyógyulni?” De ő így
felele néki: „Uram, nincs nekem emberem itt,
aki bevinne a vízbe, mikor zavaros. Mire aztán
én oda érek, más lép be előttem előbb.
Monda az Úr neki: „Kelj fel azonnal, vedd nyoszolyádat,
s járj!” A beteg nyomban meggyógyulva tevé,
amit az Úr mondott, nyoszolyáját véve magára,
vitte örömmel. A bajt szombat okozta csupán.
Mondák is a zsidók nekimenve: „Ne hordjad az ágyat,
szombat van, tilos ez!” Ámde az így felele:
„Gyógyítóm mondá nekem ezt: vedd fel nyoszolyádat,
s járj!”Amazok kérdék: „Mondd, ki beszélt neked így?”
De aki meggyógyult, nem tudta nekik bemutatni
gyógyitóját, mert az félrevonult vala már,
nagy sokaság lévén, nem akarva magát mutogatni.
Egyszer a templomban látta az Úr betegét,
s szólt neki: „Íme egészséges lettél, de ne vétkezz
többé, hogy dolgod rosszabbul ne legyen!”
Méne azonban ez ember, s hírül adá a zsidóknak:
„Jézus a gyógyítóm, ő cselekedte e jót!”
És emiatt kezdték üldözni őt a zsidók, sőt:
meg akarák ölni szombati tetteiért.
1967