Ne hidd el ó, a Kísértő szavát,
hazug beszéd, bár észre sem veszed!
Ha úgy jön is, mint régi jó barát,
ne adj neki a szívedben helyet!
Ne higgy fényének, mely eszköz csupán,
hogy megcsaljon, megtépje szívedet
– ne éljen benne vágy az Úr után –,
s akkor rajtad kárörvendőn nevet.
Eltúloz mindent jobbra, balra is.
Ne higgy neki, mert szörnyű jó színész,
oly változó, akár az április,
elve: ha több a pénzed, többet érsz!”
Hullád fölött szól majd igaz beszéd,
míg hantok hullnak, s búg búcsúharang.
Későn tudod meg, hogy „kár és szemét”
a test, a kéj, a pénz, a cím s a rang!
1967