Hála az imáért

„Semmiért se aggódjatok, hanem az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé...” (Filippi 4,6.)

Minden imádban a hála legyen legelőször a témád,
hisz sosem úgy keresed fel az Istent, mint akitől nem
kaptál még soha semmit. Még az imának az áldott
nagy lehetőségét is Uradtól kaptad azért, hogy
így kiemelkedhess a mulandóságból Elébe,
Aki örök. Számodra felállította királyi
székét a kegyelemnek, és rendelt neked égi
Főpapot is, Aki él mindenkor, hogy esedezzék
éretted, nem emberi szó gyarló dadogását
tárva az Isten elé, hanem isteni érdemeit. Majd
adta a Szentlelket, Ki tebenned imádkozik egyre
és ad erőt meg bölcsességet imádba. Tehát nem
mégy te reménytelenül soha Isten elé, hiszen épp Ő
bíztat imára! Köszönd meg hálaadással ez eszközt!
Hála legyen, hogy imádkoznod lehet és szabad is, sőt:
tudsz is! Ezért soha nem hagy cserben a drága reménység.
Hála, ha mást nem mondhatsz, mindig mondhatod újra:
„Isten, légy irgalmas nékem a bűnbeesettnek!”
„Ments meg Uram, mert elveszek!” Áldd dicsőítve azért is,
hogy noha nem tartózkodhatsz mindig imaházban,
mégis imádság háza lehet házad meg a szíved!
Mint tékozló gyermekben, könnyű feledésbe
döntheti benned a bűn Őt, ámde az Ő szíve téged
nem feled el soha: bármikor ébred benned az emlék,
indulhatsz haza máris, vágyakozó bizalommal!

Mennyi ajándékával halmoz el újra meg újra!
Komfortot vagy egyéb javakat kérsz? Mondd, nem adott-é
eddig is ennél sokkal többet? Az életet adta,
sőt, ama másikat is: Krisztusban a szent örök éltet.

Adj hálát a csodás csokorért is, amelyet a hit már
állhatatos bizonyossággá érlelt tudatodban:
tudhatod azt, hogy akik szeretik szolgálva az Istent,
minden az ő javukat munkálja, ha fáj is a próba.
Hála legyen, hogy örök végzéséből kifolyólag
hivatalos vagy az üdvösségre, hiszen tudod azt is,
hogy te kinek hittél, s hogy Ő ama napra megőrzi
nála letett kincsed, mikor angyali trombita harsan…

Mennyi bizonyság fellege vesz körül! Egy se hiába!
Biztat a hálaimára. Továbbá annyi sok érték
lett a tied ima által. Sőt te magad se lehetnél
hívő gyermeke mennyei Édesatyádnak e nélkül:
hű szüleid, vagy mások imádságát igazolja
megjelenésed is itt az örök szeretet közelében.

Mennyi ajándék, mennyi alig felmért lehetőség!
Hadd nyitogassa ki lelki szemed minderre a Lélek,
hogy sose sorvadjon ki szivedből a hálaimádság!

1979