1. EGY ISTENKÁROMLÓHOZ
Ha nincs, miért szidod? Ha van, hogyan mered
ocsmány szavakkal káromolni Istent,
Kit lelked eddig nem, vagy alig ismert,
Kinek létét nem hited szabja meg…
Ha van, ha nincs: magadnak ártsz vele.
Az átok és düh rossz tanáccsal áltat,
a durvaság így jellemeddé válhat,
mely embervoltunk égő szégyene.
Ne mondj csúnyát! Már jó anyád így intett.
Ne bántsd tehát az ismeretlen Istent,
Ki még anyádnál is jobban szeret!
Ha szennyes ár ömlik ki szádon gyakran
az Isten ellen, mindenképp méltatlan:
ha nincs miért szidod; ha van, hogyan mered…?
1979