Én nem tudom: saját igényetekként
akartatok egyházi esküvőt
– megsejtve, hogyha ilyen eskü köt,
talán tartósabb lesz e szép szövetség –,
vagy rábeszélt a sok rokon, sok vendég,
és elsősorban az örömszülők,
az őszülők, s a sírba készülők,
kardoskodván, hogy ez csupán így lesz szép.
Mindegy nekem, akármi volt a szándék,
halljátok most az Úr akaratát:
ajándékot csak szolgálathoz ád,
s a házasság is tőle nyert ajándék.
Ne úgy szolgáljatok hát, mint legtöbben,
hűn forgolódnak mind külön-külön,
de együtt – túljutván az esküvőn – :
hitük, szolgálatuk felére csökken.
Két ember kettős szolgálatra képes,
s a földi komfortért kettőzve hajt,
míg minden maradandót elszalajt,
pedig önzetlen szolgálatra képez
az Úr ügyében is a páros élet,
mely nem a lustaságra menlevél.
Igaz hívő cselekszik, nem henyél,
és erre kap majd sok-sok boldog évet!
1979