Örömről szólok most e hosszú élet
sok bútól is sötétlő alkonyán,
örömről szól az igei igéret,
mely teljesül nem későn s nem korán
üdvösségként, és ez már közelebb van
hozzátok, mint mikor megtértetek,
az örök élet nem jövő, már megvan:
a váltság megfizetve értetek.
Örüljetek, mert oly hazában s korban
élhettek most értelmes életet,
melyben szabad költözködési jog van,
és megtagadva önző érdeket,
az Úr ügye volt fontos mindenekben,
gazdag szegénység sorsán küszködőn.
S bár este bú, öröm köszöntött reggel,
van ennél több és állandóbb öröm!
Örüljetek, mert nehéz utatokban
sokkal könnyebb sors volt a részetek,
mint Jézusunknak, kinél senki jobban,
bölcsebben nem élt földi éveket!
Nektek mindig volt, s van hová lehet még
lehajtani megfáradt fejetek,
s Őt nálatok kevesebben szerették,
de titeket Ő kiváltképp szeret.
Lépten-nyomon öröm az számotokra,
bárhol vagytok az Úr népe között,
hogy tán kik egykor nem becsültek sokra,
ma elnéznek hibáitok fölött.
Csak tisztelet és szeretet övez már,
akárki meglát, messziről köszön,
s ha szívetek itt ennél többet nem vár,
van ennél több és állandóbb öröm!
Öröm, hogy munkátok nem volt hiába,
mert szolgálatként telhetett a múlt,
s munkátok őrzi az Úr földi háza,
hol tőletek egy nemzedék tanult;
hogy az emberek engedelmeskedtek
az Igének, mely bennetek örök,
Isten Szava, s ezáltal mégis nektek
engedtek rettegve az ördögök.
Nincs vége még e földi vándorlásnak,
lesz még egy végső, nagy költözködés.
Gazdátok örök otthonában várnak,
de nem jelent ez néktek már törést,
csak folytatást, ha hangzik majd a hívás,
mert fel van írva már a nevetek
a mennyben, amint ígéri az Írás,
mit itt e földön hűn hirdettetek.
Beteljesül szívetek minden álma,
az Úr már csak örömkönnyet töröl
szemetekről, s Őt színről színre látva,
nincs ennél több és állandóbb öröm!
1980