– Mondd, miben áll a keresztyénséged?
– Tartom a törvényt régen,
nem teszem azt a sok undokságot,
mit egyebek cselekesznek.
– Nem teszed ezt se’, amazt se’, no jó, de
mit t e s z e l akkor az Úrért?
Halljam a felsorolást!
– Tégy tanuságot Róla!
– Ehhez nincs bátorság a szivemben.
– „Lelkeket nyer meg a bölcs”…
– De ehhez nincs rátermettség bennem.
– Hívogatásba’ ne légy rest akkor!
– Ez sose jutna eszembe.
– Szolgálj lelki iratmisszióval!
– Nincs keret erre manapság.
– Vígy betegeknek bátorítást!
– Nincs nekem arra időm.
– Könnyítsd roskadozók terhét!
– Nincs nekem arra erőm.
– Így a keresztyénséged, sőt
még a hited se jelent
semmi haszonnal járó dolgot,
ami örömre deríthet
másokat. Egyhelyben topogó
képmutató önzés takarója,
nem más nálad a vallás.
Ámde lehet mássá is egészen,
és te magad se’ maradsz
akkor a régi, ha rád száll áldón
Isten jézusi Lelke.
Sok minuszod majd pluszra valósul,
s fényleni fognak a tettek:
bátorságnak a Lelke a Lélek,
bölcsességet is Ő ad,
s minden Igét Ő juttat eszedbe.
Hívogatásra, iratmisszióra,
látogatásra, megértő
hű szeretetre időd,
pénzed, erőd mindenre lehet majd!
Kérd és vedd köszönettel az Úrnak
drága ajándékát, Szentlelkét,
s mindig Pünkösd lesz a szivedben!
1980