„Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea
között haladt át. Amint beért egy faluba, szembe
jött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és
kiáltozva kérték: ‘Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ‘Menjetek
el, mutassátok meg magatokat a papoknak!’ És míg
odaértek, megtisztultak” (Lukács 17,11-14).
Egyszerre tíz kiált könyörgő szóval,
s távol megállván, gyógyulásra vár,
mert leprát küldött értük a halál,
bomlásukat korán kezdvén e kórral.
Nem számít most vallás vagy világnézet,
együtt van samáriai, zsidó,
mind tudja már: egyetlen gyógyító
az Úr, Előtte meghátrál a végzet.
„Mindnyájan a papokhoz menjetek,
mutassátok meg nékik testetek!”
– csak ennyit mond az Úr, de máris mennek.
Pedig fekélyes volt még mindenik.
A gyógyulásra menet közbe’ lelnek.
A hit hatalmát ezzel hirdetik.