Hordják a városon kívülre mind
a megroskadt, sáros, jeges havat.
Ez a nagy munka minket arra int,
hogy azt a szennyet, mi bennünk maradt,
ami szívünkre szürkén ráfagyott,
ne tűrjük, – bár sokszor kudarcba fúlt
öntisztulási vágyunk, s távlatot
reményünk sem nyújt,
mert kísért a múlt!
Magunkban nincs erőnk kihordani;
a felgyülemlett szenny mind Arra vár,
Ki tegnapi, mai, sőt holnapi
nyílt s titkos bűnünket kivitte már
– igen – a városon kívülre, hol
Isten Bárányaként megöletett.
Feloldott minket az átok alól,
s ezért szívünkben új tavasz lehet!
1981