Eleged van a szokványos vigaszból:
„Csak légy erős!” „Meggyógyít az idő.”
„Szedj Tardylt, attól majd nyugodtan alszol!”
„A felejtés a legjobb segítő.”
„Az emberek közt van kikapcsolódás.”
„Keresd a vídám társaságokat!”
„Az utazásban lelsz vigasztalódást.”
„Az élet még oly sok jót tartogat.”
Mit ér mindez keserves bánatodban,
hisz lelked fáj, mely mélyebbről sajog.
Ezért igaz vigasztalód csak egy van,
az a Lélek, ki lelkednél nagyobb.
Ő nem küld el sehova, Ő jön hozzád,
és nem Ő kéri tőled az erőt,
Ő adja bőven, s bár mindig gondol rád,
most még inkább, hogy fogytán van erőd.
Leheletére szépül minden emlék.
A múlt így drága kincsesbánya lesz,
s hogy életedben oly sok áldás lesz még,
a Szentlélek vigasztalása ez.
Az Ige vigaszát is Ő szerezte,
s élővé Ő teszi számodra azt;
ha nem maradt a sírba’ Jézus teste,
az is feltámad, kit most megsiratsz!
Élő reménység Lelke Ő, ki véled,
sőt benned lesz igérete szerint,
s kiűz szivedből minden kínzó kételyt,
hogy boldog légy szeretteddel megint.
Hiszen találkozásra vár, ki elment,
s ott tőle már nem búcsúzol soha,
sőt visszanézve, majd megértesz mindent,
de most még inkább vágyódsz már oda,
hol Urad törli majd le minden könnyed,
örök csodákra nyitva vak szemed.
Gyarló szavakkal ki mondhatna többet:
Ő szerettednél is jobban szeret!
1981