– Viczián Angéla halálára –
Együtt örült a szívünk véletek,
mikor előbb a teste, majd a lelke
meggyógyult. Új reményekkel betelve,
együtt zenghettünk hálaéneket.
Még életének friss tavaszát élte.
Élte? Hisz nem is élt még igazán,
mikor berobbant érte a halál,
s röpítette az örök tavasz-fénybe.
Ha majd ti is e látó fénybe értek,
ott szólhat még ezért is hálaének.
De addig, míg nem múlnak a miértek,
s az Úr nem törli még le könnyetek,
átérezve e szörnyű veszteségtek,
a szívünk együtt sír tivéletek!
1981