Fogantatásodtól anyád imája
kísért már több, mint hatvan éven át,*
s örömmel látjuk, hogy nem volt hiába,
valljuk ma is: „Az Úr meghall imát…”
Imádkozott éretted testi-lelki
testvér-sereg, hogy szálljon végre rád
az Úrnak Lelke, s ne szakasszon senki
már tőle el. „Az Úr meghall imát…”
Kit bűneid miatt az emberektől,
Istentől is jogosan ért a vád,
most megigazulsz ingyen kegyelemből.
A Krisztusért „az Úr meghall imát…”
Új életedben, mit Uradtól kaptál
– és benne járva – légy hű és szilárd!
Nem lesz nehéz, hisz az Ő keze tart már,
s közös hitünk: „Az Úr meghall imát…”
E víznek partja most a te számodra
az örök élet partja. Odaát
már várnak, s itt Urad beléd karolva
hordoz, tapasztald: Ő „meghall imát…”!
Hű Istened látod majd színről-színre,
szeretteid, s a szentek közt anyád.
Az ő példája írja minden szívbe:
ne restülj meg, „az Úr meghall imát…”!
1995