„Semmibe’, senkibe’ nem hiszek én már,
annyi csalódást, annyi nyomort
láttam e létben. A gyermeki hittől
mindez örökre messze sodort.”
Semmibe’ nem hiszel? Ám, ha vonattal,
vagy repülővel utazni akarsz,
elhiszed azt, amit ír a menetrend,
és hogy a télre jön újra tavasz.
Senkibe’ nem hiszel? Ez sem egészen
így igaz. Édesanyádba’ hiszel,
és a barátodat is bizalommal
pártolod, mellé állva hiven.
Vagy a papok bűneit sorolod fel?
Ez is ürügy csak, nem komoly ok.
Nem papok általi kincs az öröklét,
Jézus hozta az áldozatot.
Hogy ha egy útmutató szövegének
képe poros volt, vagy berepedt,
mégis irányt mutatott neked akkor,
s végül a célhoz elvezetett.
Oly sok a szép, meg a jó, ami Jézust
nem hazug Úrnak tárja eléd.
Bűneidért halt meg szeretetből.
Mondd, neked ez mind mért nem elég?
Még nem is ismered őt igazából,
s tiltakozásod máris erős,
azt se’ tudod, ime, kit utasítsz el.
Döntésedért te leszel felelős!
1995