Hol lehet annál bensőségesebb ünnepet ülni,
mint a családban, ahol kicsiny és nagy együtt örülhet?
Ó, legalább évente karácsonykor legyen együtt
mind, akit egymástól oly messze sodort el az élet!
S indul a népvándorlás minden irányba s irányból ,
pótvonatok sokasága se’ győzi az ünnepi népet.
Nincsen olyan születésnap, amelyre így igyekeznék
mind a rokonság. Így ünnepli tudattalanul is
annyi sok ember az isteni Megváltó születését.
Hát még, hogyha felismerné tudatos akarással,
hogy kit adott ama „csendes éj” e szörnyü világnak!
Van aki tudja: a lelki család, mert tagjai mind-mind
egyenként befogadták Jézust már a szívükbe.
Így kapták a kiváltságot valahányan ahhoz, hogy
Isten gyermekei legyenek, mert hitre jutottak.
Mind, amit Isten örökségként nekik adhat, övék már,
mind, ami eddig az Úré volt egyedül – az övék is.
Nem lehet ezt kifejezni a véges emberi szóval!
Ezt ünnepli a lelki család a karácsonyi bölcsek
hódolatával, az angyali énekeket felidézve,
s pásztorok élményét tanúságul a lelki ügyekre.
Minden külső pompa a belső gazdagodásra
készteti Isten népét, véve a menny öröméből
gazdag előleget. Ezzel a földön is Isten uralmát
éli bizonyságul, bemutatva az érdemes élet
szépségét, hogy másokat is kiszeressen a bűnből,
és beszeressen az egyház élő tagjai közé.
Így menetelnek a végtelen ünnep, az égi karácsony,
Jézus, a Bárány menyegzője felé nagy örömmel.