Köszönd meg, mert az illem úgy kívánja!
De ebből mit sem ért a gyermekész,
köszönni nem, de kérni már merész.
Nem gyomnövényként nő bennünk a hála.
S mivel tartozni nem szeret az ember
szívességet se’ fogad szívesen:
ne tégyen ilyet néki senki sem!
ne tartozzék hálával senkinek sem!
Ha mégis kényszerülne elfogadni
bármit, megjegyzi akkor gondosan,
mint üzletfél, megfizet pontosan,
s igyekszik gyorsan mindent visszaadni,
hogy ne maradjon senkinek adósa.
Mit ér e kérész éltű kapcsolat?
Ki sem bomlott még, máris megszakad,
mert a közöny s az önzés eltapossa.
A szeretetnek drága tartozása
– mit mindhalálig törlesztgethetünk –
míg gazdagítja koldus életünk,
mint égi illat, lengi át a hála.
Zsengéje ez már a menny örömének,
ott nem bánkódik már a múlton senki,
és nem fáj az, hogy nem tudunk fizetni,
de hangzik áldó, örök hálaének.