Lázár, Márta és Mária
mindig kaput tártak
bethániai házukban
az Emberfiának.
Mikor Márta vacsorával
szolgált köztük egyszer,
Mária hű Urunk lábát
dús, drága kenettel
öntözte meg, s törölgette
saját szép hajával.
Megtelt a ház a kenetnek
csodás illatával.
Görbe szemmel nézte Júdás,
ki is mondta nyomban,
hogy használta volna ő a
kenet árát jobban:
„Szegényeknek kellett volna!
Mért így tékozolni?”
Pedig azért mondta csupán,
legyen miből lopni.
Jézus Mária mellé áll,
így szól – s rá nagy csönd lesz:
„Temetésem idejére
tartogatta ő ezt.
Mert nem akkor tisztel csupán
majd ha eltemetnek:
míg itt élek, adja jelét
igaz szeretetnek.”
Jézusra a papi tanács
jaj, még itt is „rászállt”,
amiért feltámasztotta
halálából Lázárt.
Őt is meg akarták ölni,
hisz puszta élete
bizonyság volt Jézus mellett:
érte hittek Benne.
Lázár, Márta és Mária
példáját követve,
szolgáljunk az Úr Jézusnak,
s örömünk lesz benne!
1970