Mi csak a mesékből tudjuk, mi a szükség,
mert a valóságban sosem éheztünk még.
Ruhánk, cipőnk mindig volt, amennyi kellett,
sosem fagyoskodtunk hideg kályha mellett.
De jó, hogy ez így van! Legyen hála érte
korunknak, mely a jót ránk ily bőven mérte!
Mégis akkor lennénk igazán hálásak,
ha sosem éreznénk magunkat árváknak.
Szüleinktől csak azt halljuk mi, gyerekek:
„Megint nem érünk rá játszani veletek,
mert pénzt kell keresnünk autóra, lakásra,
új bútorra, tengerparti utazásra,
no meg játékokra és mesés könyvekre!”
Elhisszük, hogy jó ez, szükség van minderre.
Mégis jobban tudnánk örülni mi annak,
amikor szüleink nekünk i d ő t adnak.
Időt az övékből és türelmet hozzánk.
Jobb ez nekünk, mintha a pénzüket hozzák.
Akkor lennénk tehát igazán hálásak,
ha ilyen alapja lehetne hálánknak.
Jobban felfigyelnénk akkor az Istenre,
akinek Jézusban ránk is volt ideje.
Jobban hinnénk akkor, hogy nagy jövő vár ránk,
s mindezért akkor lesz igazi a hálánk!
1970