Ha a hegedűhúr beszélni tudna,
hogy tiltakozna: ne feszíts tovább!
Ne fokozd már számomra újból újra
e folytonos fájdalmaknak sorát!
De a művész, az sokkal jobban tudja,
mi már a sok, és mennyi a kevés,
hová vezet a fájdalmaknak útja,
s hogy nem fölösleges a szenvedés.
A művészet nagy összefüggésében,
hogy megszülessen a harmónia,
nem a húré, a művészé az érdem,
ő tudja, hogy’ kell megszólalnia.
Az ember több, nem öntudatlan húr csak.
Könnyebb lesz számára a szenvedés,
ha tudja: ezzel is szolgál az Úrnak,
s értelmet nyer a megfeszíttetés.
1998