Ha holt remények…

– Az emmausi tanítványok történetére –„Miközben beszélgettek, maga Jézus is odaszegődött hozzájuk…Miről beszélgettek egymással útközben? Ami a názáreti Jézussalesett… Pedig mi azt reméltük0, hogy ő fogja megváltani Izráelt…És… elmagyarázta nekik… mindazt, ami az Írásokban rólaszólt… Ekkor így szóltak egymásnak: Nem hevült-e a szívünk,amikor… feltárta nekünk az Írásokat?… Azok elmondták, hogyvalóban feltámadt az Úr…” (Lukács 24,13-35. részletek)

Ha holt remények gyötrő gyásza gyilkol,
s jövőbe-látástok sincs már a kíntól,
vak csüggedésbe dermedt szívetek,
mert minden és mindenki elveszett,
miért s kiért még élni érdemes,
emlékké vált minden, mi szép, nemes:
lépjen közétek ő, a Legnagyobb,
s tapasztaljátok majd, hogy nem halott.
Miközben majd a Bibliát idézi,
a régi bút új örömmé igézi.
Beteljesednek ős jövendölések.
Nem múlnak el, akkor se’, hogyha késnek.
Mit megígért az Úr, az mind igaz,
nincs ennél több és nincs nagyobb vigasz.
Ha Jézus él, úgy ti is élni fogtok,
magatok s mások vesztén nem zokogtok,
hisz nem hetven vagy nyolcvan év a mérték,
a lélek él, megölhetetlen érték.
Ne féltsétek tehát, mi halhatatlan,
s a test is él, csak más, dicső alakban,
mint Jézus teste élt a sír után.
Halála változása volt csupán,
átlépés végesből a végtelenbe,
s ajtónyitás mindnyájunknak a mennybe.

1999