– Habakuk 2,1-4 –
Őrhelyemre állok, s megállok a bástyán,
hűséges Istenem vigaszára várván.
Hall is, beszél is ő, mert nem néma bálvány,
nem félelem-szülte emberész-találmány.
Én is szólok hozzá, mikor imát mondok,
s szűnnek, vagy megszűnnek panaszok és gondok.
Ha igét olvasok, vagy igét hallgatok,
benne előbb-utóbb, de biztos szólni fog.
Ezt tudva, nem alszom, de ébren vigyázok,
nem törődve azzal, hogyan élnek mások.
Hálából teszem ezt, s mindent, mit tehetek,
nem a földön gyűjtök veszendő kincseket…
Mivel Isten előtt nincsenek érdemek,
az ő kegyelméből nemcsak én élhetek,
mind, ki Sziklára áll, amely meg nem inog,
hűséges hitéből örökre élni fog.
2002