– Mikeás 7,5-10 –
Ha senkiben se’ bízhat már az ember,
nincs jó barát és nincsen hű rokon,
nem láthat túl a gyötrő gondokon,
csak durvaságot kap, de szólni nem mer,
nehogy a rossz hatványozottan érje;
reménységét akkor se adja fel,
az Úr e bús sötétben is felel:
„Szolgám, kihozlak én az égi fényre,
s nem csúfolhatnak: ’hol van Istened?’
mert én leszek bizonyság is neked,
csak várd szabadításom türelemmel!
Bűnbánatod nyomán bocsánatom
szerelmemből oly gazdagon adom,
hogy elborít, miként fövényt a tenger.”
2002