Átadta Őt a császár „hű” barátja
a Barrabást üvöltő nép kezébe;
az vette, s vitte végzetes helyére
a főpapok gonosz kampány-szavára.
Bűnös voltunkért adta Őt az Isten.
Szent küldetésül ezt Ő tőle vette,
mert az ember-világot úgy szerette,
hogy rajta áldozattal így segítsen.
Súlyos keresztjét roskadozva vitte,
mert rajta egy világnak átka, bűne
volt minden iszonyával, ámde tűrte.
Így látva Őt, most benne bárki hitt-e?
A déli napra hirtelen sötétség
zuhant, de volt, kinek szívében
ez áldott pillanatba’ gyúlt ki éppen
a fény, és nincs már benne semmi kétség:
ráismer, ím az Isten szent Fiára,
sőt, annak vallja Őt. Kitől se’ fél már,
mert bátorítja az az égi fényár,
ki maga a világ Világossága.
Kiontott vére lett a bűnbocsánat.
A bűnbánóknak ezt Ő ingyen adja,
s bár értelmünket mindig meghaladja,
vegyük s vigyük e vergődő világnak!
2004