Hallgasd meg ó, Uram,
hűtlen, rossz gyermeked!
Bevallom megbánva,
– ó, bocsásd meg! – minden
bűnömet, vétkemet;
hogy azt láttam mindig,
hűtlenebb a másik,
s mindig másnak mondtam,
de magamnak soha:
„Légy hű mindhalálig!”
Ellened a szívem
ó, hányszor vétkezett;
tudva, s tudatlanul
hányszor voltam Júdás
s lobbanó Pétered!
Dogmákba burkoltam
önmagamat állig,
rút megalkuvással
feledve szavadat:
„Légy hű mindhalálig!”
Ó, hányszor hallottam,
s nem adtam szavadra!
Mégse tudtam akkor
lábaidnál ülve,
Igédet hallgatva,
fénylő napsugárban:
lelkem miért fázik:
Mert hol hű volt, hol nem.
De ma nekem szóltál:
„Légy hű mindhalálig!”
Hála legyen Néked,
s kérni csak azt tudom,
ne kíméld a szívem,
dacos, büszke szívem
törd össze, Jézusom!
Bűneim belőle
irtsd ki mind egy szálig,
s visszhangzik majd szavad
megtisztult szívemben:
„Légy hű mindhalálig!”
Mindent úgy tehessek,
amint Hozzád illik,
hogy lehessek, Uram,
a Te lelkiekben
gazdag ifjad mindig!
Így szólj mindnyájunkhoz:
A szó mit se számít,
cselekedetekkel
bizonyított hittel
„Légy hű mindhalálig!”
Félsz, hogy megaláznak,
kigúnyolnak érte?
Hát Őt sok bűnödért
mennyi testi, lelki
ostorcsapás érte?!
Mégis hű volt hozzád!
Fel a Golgotáig!
Ő, az Isten-ember,
Méltán kér, hogy hozzá
„Légy hű mindhalálig!”
Hidd, ahogy Ő szeret,
nem szeret úgy senki!
Szeresd te is, hiszen
kit szeretünk, ahhoz
nem nehéz hű lenni!
Dánieli próba
dicsőséggé válik!
Tekints te is testvér,
az ige mélyére:
„Légy hű mindhalálig!”
Tépd ki, Jézus, minden
gonosz gondolatunk,
mely elválaszt Tőled!
Lássa meg a világ,
hogy tieid vagyunk!
Érdemes hű lenni
most s minden koron át,
mert megadja végül,
amit ígért nekünk:
az É l e t k o r o n á t !
1956