Oly sokszor elnézem törékeny termetét,
ábrándos álmaim újszülött gyermekét.
Magába mélyedve mereng az ablaknál…
és tollam elakad a legszebb szavaknál.
Mert míg Ő nézeget némán az ablakon,
bús szívem szava szól, s én mohón hallgatom:
„Hiába tagadod; ne süsd le szemedet,
mert azt a szőke lányt te máris szereted!”