Egy szomorú, fájó napon
föld domborult Anyád felett,
s Vele együtt eltemették
számodra a Szeretetet.
S mástól alig kaptál többé:
rútul vert az élet átka.
Könnyes szemmel, fájó szívvel
gondolhattál jó anyádra.
Gyermek voltál… de szívedet
szaggatta a szörnyű bánat,
mert érezted: soha többé
nem láthatod jó Anyádat.
Már felnőttél… de szíveden
tépik még a régi sebet,
és rájöttél, milyen kevés
emberszívben van szeretet.
Most, hogy elmégy sírhantjához,
s visszagondolsz Rá szeretve,
nevében most én szeretnék
csókot adni a szívedre!
1954