Víg muzsikával pattog a láng,
és a szalonnát nyalja a nyelve.
Szerteszökik sok szikraszilánk,
s foszlik a füsttel a légbe keverve…
– Hol van a szívem drága szerelme!
Barna-piros színű már a szalonna,
elszenesedve ha reccsen a nyárs,
és belepottyan a pernye-halomba,
vad sziszegéssel sír a parázs…
– Hol van az édes, régi varázs!
Csöpp kenyerembe’, de kormos a zsír!
Holt a zsarátnok, a füstje se moccan…
– Régi kis emlék lágy szele sír –
Nézem az ételt, várva, de hosszan!
S nem jön a lány, akivel ma megosszam!
1954