Őszi sugárnak a fénye de bágyadt!
Hervadozó a Tavasz-koszorú…
Hol van a régi, tüzes karú vágyad?
Hamvad a lángja, olyan szomorú…
Már nyoma sincsen a régi sugárnak
arcodon, Édesem… ott ül a bú,
éltem egén sokasodnak az árnyak,
hűvös az ajkad is, árva szavú…
Sejteti vélem ez őszbehaló nyár,
mért ez a titkos bánat, e bú:
mint Nap a Földtől távolodik már
tőlem a szíved… A tél szele fú…
1954