„Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre
indula rajtok, mert el voltak gyötörve és
szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. Akkor
mondá az ő tanítványainak: az aratnivaló sok,
de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak
Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.”
(Máté 9,36–38)
Uram, kalászod kárba vész, az „Élet”,
e vak világ tág tengerébe’ most,
hisz annyi drága, dús vetés megérett!
Kenyér lehetne, nemcsak tűzre rost!
De mit se’ tettem eddig érte – érzem,
pedig rám is vár aratnivaló…
Ó, add, uram, hogy ne tétlenül nézzem,
hanem lehessek szorgos arató!
Uram, tudom, az aratás: nehéz rész,
de örülök, ha ezt választhatom,
hisz látod, ó, hogy lázas lelkem rég kész,
csak testem erőtelen még nagyon!
De erősíts meg! – így könyörgök Hozzád
– felelnem kell, Magod ha kárba vész –,
irtsd hát ki, Jézus, lelkem régi rosszát;
fél-hívőségem hadd legyen egész!
S ha még a Sátán kétkedéssel kínoz,
add bölcsességed, drága Mesterem,
segíts aratni, és így lábaidhoz
legelső kévém, önmagam teszem!
1956