„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől
tisztíts meg engemet.” (Zsoltárok 19,13)
Egy titkos bűnöm van. Nem tudja senki.
„Talán nem is bűn, hisz kinek sem árt?”
– vígasztalom magam, de mégis bánt,
s nem testi nyom marad mögötte – lelki.
Nagyon tudom a testemet szeretni,
s hogy mást szeressek így, a rút anyag
nem engedi, s emlékek bántanak.
Ezért nem fér szívembe semmi, senki!
Ilyenkor Ő sem, a szívek Királya.
Tudom pedig, hogy Ő csak azt kívánja,
hogy Úr lehessen bennem teljesen,
legyek tanítvány, s ő a Mesterem.
És nem kísért úgy titkos bűn soha,
ha bennem lesz az Úrnak otthona!
1956