„Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan
a te sérülésed. Senki nincsen, aki megítélje
a te ügyedet, hogy bekösse sebedet, orvosságok
és balzsam nincsenek számodra. Elfeledkezett rólad
minden szeretőd, és nem keres téged: mert megvertelek
ellenséges veréssel, kegyetlen ostorozással
a te bűnödnek sokaságáért, és hogy eláradtak a te
vétkeid. Miért kiátkozol a te sebeid miatt? Veszedelmes
a te sérülésed? A te bűnöd sokaságáért és vétkeidnek
eláradásáért cselekedtem ezeket veled…”
(Jeremiás 30,12-15)
Gyógyíthatatlan sebbe verve vérzek.
E rút seb rossz szívem sajgó sebe.
Agyonsebezték bűnök és a vétkek,
s Uram, Te mondtad, hogy nincs gyógyszere.
Sok szeretőmnek ostora ver engem,
bűnök szerelme. S most érzem, mit ad.
Uram, nagyon fáj most a lélek bennem,
ezért kiáltozom sebem miatt…!
Elönt sok bűnöm; nyújtsd mentő kezed,
hisz rólam más mind megfeledkezett!
Tudom, hogy próbád romlásom miatt van,
s kérésem, ó, tudom, hogy jogtalan,
de csak Te tudsz segíteni ma rajtam.
gyógyíts meg hát, ó, gyógyíts meg, Uram!
1956