„Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti
a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34,19).
Ne mérd magadhoz Istent, gőgös ember!
Arca elé nem Ő von vak falat,
hogy te ne lásd Őt földi gyarló szemmel,
– te bújsz előle bűneid miatt!
Te bújsz előle, úgy, mint hajdan Ádám,
mégis te mondod: messze van nagyon.
Hányszor keres pedig a Lélek szárnyán,
hányszor mutatja Őt az alkalom!
Azt mondod, Ő nem lát, holott te vagy vak,
és messze tőle bűneid ragadnak.
Közel vagy, ó, uram, a tört szívekhez,
megsebzett lelkek drága Orvosa!
Elhagytunk százszor, mégis hogy szerethetsz
Te minket úgy, hogy el nem hagysz soha?!
1956