Sok ember úgy kezel, miként a kályhát,
ha rossz idő jár rá: nagyon szeret,
de félretesz, feledve zord időket,
mihelyt útjára újra nap nevet.
E m b e r !
Ő nem tesz félre, míg a kegyidő tart.
Hogy meddig? – Nem tudod. Így érdemes,
Ó, érdemes szeretni jóban–rosszban,
mert jaj nekünk, ha egyszer félretesz!
1957