„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, a
gyökereiből egy virágszál növekedik” (Ézsaiás 11,1).
Nézd, már kivirult a halálból az élet,
és nyílik a lombbal a téli reményed,
száz tarka virággal szívedből a hála,
és lelki jövődben a mennyei pálma!
De jusson eszedbe az égi Virágszál,
Kit nem mindig vársz, és Kit nem mindig vártál!
Bár virágvasárnap: hű leszel – fogadod,
s e drága Virágot virággal fogadod;
másnap már tövisből nyomsz rá rút koszorút,
te, aki azt mondtad, szívedbe bevonult.
Alig sarjadt benned: „Feszítsd meg! Ki vele!”
– kiáltod, s megöli szíved vak hidege.
De újra kisarjad, mint húsvét Virága!
Testvér! Ez új ünnep ne legyen hiába!
Zengje szíved velem: „Örök, szent Szeretet,
Megváltó Krisztusom, töltsd be a szívemet!
S így nekem szent szépség, örök Virág maradsz,
örök feltámadás, Élet s örök Tavasz!”
1958