Mikor még égi Éden volt a Földön,
s az ember még az Isten képe volt,
munkája nem volt még számára börtön,
nem volt még bűn, se’ zord halál a zsold;
mégis szüksége volt segítőtársra!
S adott neki, hozzáillőt az Úr.
Pedig nem tépte még a gondok átka,
amely később, s ma már szívébe’ dúl.
Hát még utána! hogy a bűn Földre
jött, és szolgálni kezdte szív s az ész!
Hogy kellett támogatni, meg ne ölje
a vesztett Éden adta szenvedés!
Ne fájjon úgy a sors örök csapása:
segítse őt mindenben majd a nő,
legyen gyógyírnak balzsamosztó szárnya,
ha búja lelkénél nagyobbra nő!
S azóta mindig egyre jobban-jobban
szükséges egymást úgy segíteni,
kitartva mind a rosszban, mind a jóban,
ahogy két hívő házastárs teszi.
De mindenek fölött csak egy a lényeg,
csak egy, miért Isten jutalmat ád,
legfontosabb köz- és egyéni érdek:
SEGÍTSE MENNYBE TÁRSÁT ÉS MAGÁT!
1958