Kérdezi Jézus: „Mondd, mit akarsz, hogy most cselekedjem
véled?” A vak pedig így szólt: „Mester, látni szeretnék!”
Mily rövid, egyszerű kérdés, s mily rövid, egyszerü válasz!
Így kérdezni csak az tud, akinek égi hatalma
van. De a válasz is akkor ilyen csak, hogyha mögötte
hit van.
Ám ma is ily röviden kérdez meg az élő
Úr, hogy mit cselekedjen véled. Mondd, mit akarsz hát?
Mily jó volna, ha végre kiömlene szíved egészen:
„Ó, Uram, add, hogy már szerepet sose játsszam, alázd meg
büszke szívem, kicsinyes ne legyek soha, tágszívű inkább!
Öld ki belőlem az önzést, hogy ne gyülöljem a társam,
és ne kivánjam a másét csúnya irígy akarással!
Vérem erős viharát te csitítsd le gyakorta, hogy újra
halljam a hullámok hátán közeledni a lépted!”
Most még kérdez Urad, ne kerüld el a válaszadást már,
és ne beszélj mellé, ne okolj soha mást, hiszen itt most
nem másról van szó! Te magadról. Mondd, mi bajod van
néked, akit most kérdez az Úr! Te felelj, s ne kanyargass
hosszú mondatokat, hisz Bartimeus szava is csak
egyetlen, de a baj gyökerét a nevén nevező szó
volt, hogy lásson!
Nos, ha te nem tudnád az alapbajt,
kérd te is azt, hogy láss, és látni fogod, mi vakított így el! S
máris hangzik: „Eredj el, mert a hited megtartott
téged!”
A fény beözönlik százszínű szépség
szárnyán káprázó szeme odva mögé is, ahonnan
visszasugárzik örömmel az Úrra, Ki felszabadítja:
„Menj, hisz az én utamon most én egyedül mehetek csak,
mind a halálig az átokfára!” De Bartimeus nem
távozik el, mégis megy utána, követve az úton.
Eddig az Írás. Ámde miért épp ennek a vaknak
őrzi nevét ama sok közül, akit az Úr kihozott a
fényre sötét nyomorából? Mert bizonyára követte
végig Urát, míg látta halálba csukódni szemét is
Annak, Aki az övét kinyitotta a földre s az égre.
Hűségét a tanítványok köre sokszor idézte,
végül a Szentlélek méltónak ítélte nevét is,
megörökítve példa gyanánt, tanuságul.
Egyébként
könyvtárakra valót olvashatsz hitről, az Élet
bűnt leigázó titkairól, s többet sose tudsz meg,
mint e rövid mondatból: „Bartimeus követé Őt.”
Mert az igaz hit ennyi csupán: Jézus követése…
S másképp látod a párod, anyádat, az embereket mind,
jézusi szemmel látod a rád szoruló sokaságot,
és követed velük együtt Urad, vagy nélkülük is már,
mindig a Mestert nézve, de azzal a szemmel, amit Ő
nemcsak a földi világra nyitott meg: égi csodákra!
Ezt a szemet már még a halál sem fogja lezárni,
látni fog akkor is! Őt, a Királyt szemléli örökké!
S éppen ezért lát másképp itt e világon is: értőn…
Még a halált is másképp látja: legyőzte az Élet;
s tudja szilárdan: e győzelem is neki termi gyümölcsét.
*
Kelj fel hát te is! Indulj el! Követése egyetlen
érdemes út e világon: elvisz az égi hazába!
1979