– Lukács 13,6-9 –
A fügefa számára láthatatlan
világ az, hol sorsáról döntenek.
Egy esztendő oly gyorsan lepereg,
s ha nincs gyümölcs, a fejsze csattan
a csupán lombot hizlaló gyökéren.
Kertész és gazda ím, megegyezett.
Ha nem terem, nincs mód rá, nem lehet
megmenteni a fát már semmiképpen.
Ember, te vagy e fa, és én vagyok.
És meddő létünk nem fáj, nem sajog?
Hű Vincellérünk mindent megtett értünk.
Nekünk csak a gyümölcstermés marad.
Ha élhetünk, csak erre nézve élünk,
ítélet után, kegyelem alatt.
1998