A mélység áldásai

A gyötrő görcsök fekete örvénye,
melyből kisorvad átok és ima,
mérsékeltebb mederbe simult végre,
s kínomnak nem kell már jajgatnia.

Csak így utólag mérhetem a mélység
fájón fogadott ajándékait…
Rég elfelejtett bűnöket kavart fel,
s hozott felszínre általuk a hit.

A bűnbánatnak sok keserves könnye
nemcsak lelkemre hintett balzsamot,
testemnek is megenyhült szenvedése,
sőt, gyógyulásra is reményt adott.

Friss fényt s elég erőt lövellt a Lélek
lelkembe, nemcsak látni bűnömet,
jóvá is tenni tőlem telhetően,
mert bűnbocsánat rá csak így jöhet.

Most még a tűrés békéjével áldj meg,
hogy csendes, bízó ádventem legyen,
és, Áldott Orvos, arra kérlek, add meg
a gyógyulás karácsonyát nekem.

1970