„De jó neked! Időmilliomos vagy.
Nyugállományod vígan élvezed.
Míg más a munka terhe alatt roskad,
a tévét már naphosszat nézheted.”
Legtöbbször ezt, vagy ehhez hasonlókat
mondasz, mégsem cserélnél énvelem,
kinek életideje egyre olvad,
akár a hó napfényes réteken.
Ki kenyere javát már rég megette,
bár tudni adatott, hogy még miért él,
mint ködbe tűnő táj marad mögötte
az átlag életkor több mint fele,
s naponta meg-megáll a végső révnél.
Mért mondod azt, hogy több az ideje?
1998