Koldusok élete nem kell már, nem több alamizsna,
nem valamicskével jobb élet kell neki, nem! Más!
Új élet, mi a fényt felfogni akarja mohón már,
éjből a várt virradatra vezesse a nagy Szabadító,
s így kiabál: „Könyörülj rajtam, Dávid Fia, Jézus!”
Véle kiálts te is! Erre jön el. Nincs más lehetőség,
hogy szabadulj bűnöd fogságából, csak e nagy Név.
Rabtartód te ki nem fizeted, megvesztegeted csak,
s ad szivedért tán több kenyeret, eszedet se kivánja
ingyen; a becsületed feladása is hoz valamicskét:
egy kissé magasabb polc lesz a jutalmad: a lelked
mélyre leértékelt árán kapsz hangzatosabban
csengő címeket és neveket, “dugi” élvezetet sem
von meg. Azonban mindez a börtönödön belül áltat.
Többért többet is ad, de a rabja csak rabja marad már.
Bartimeus nem alkudozott többé. Nem akart már
semmilyen emberi áron a múltba’ maradni. A fényre
vágyott már. Őbenne remélve a drága megoldást,
aki Erősebb, mint az Erős, hiszen éppen azért jött,
hogy a sötét hatalom munkáját tönkretehesse,
hogy töredelmes szívüeket gyógyítson, a foglyok
hallhassák szabadúlásukról az égi örömhírt,
mind a vakok szemeit megnyissa, és a lesújtott
lelkeket is felemelje magához a mélyből a fényre,
s jött hirdetni kegyelmi időt az emberiségnek.
Új korok koldusa, halld te is újra a jóhírt:
Most van a kedves idő, ma van, itt van, mondd ki ezért már
mondd ki te is nagy fennszóval: „Dávid Fia, Jézus,
ó, könyörülj rajtam!” Zörgess! Ne csupán kegyes óhaj
fűtse a vágyad: „Igen… jó lenne…, de nem hiszek én már
rég a csodákban, e korban, amelyben az ész ül a trónon.
Bartimeus hitt sziklaszilárdan az Úrba’ – pedig nem
hallott róla olyan sok örömteli tettet, amennyit
már te tanultál, s kétezer éve teremti meg újra
sok csodatettét mindazokon, kik a hitre hajolnak,
s hitvallókként éltetik egyre a krisztusi Testet,
azt a csodás Egyházat, amely a pokol kapuját is
szétrobbantja vezére dicső erejével örökre.
Kérdezz meg közülük sokakat! Mind hű tanuságot
tesz, hogy az Úr ma is ad szabadítást bőven azoknak,
akik a hit hullámhosszára beállva akarják
múltjuk örök temetését.
Nyíljon az ajkad imára!
Szólj Neki itt, most, hangosan, úgy, mint Bartimeus szólt,
hallja szavad: „Könyörülj rajtam, Dávid Fia, Jézus!”