Sok millió más hang közül is kihallja a hangod,
épp a tiédet az Úr, ha kiáltsz epedőn, megigézve.
Téged is észrevesz, el nem megy melletted az Orvos.
Bárha nem állt meg még melletted senki sem eddig,
Ő ma megáll, s Ígéje nyomán irgalma kiárad.
Van ideje neki mindenkor mindenkire, most rád.
Nem kiabál, nem lármáz Ő az utca zajában,
emberi méltóságról nem mond nagy szavakat, de
nem töri el a repedt nádat, s a gyertyabelet sem
oltja ki, bár pislogva világít. Élete árán
küldi a Szentlélek ki nem alvó, hő lobogását.
Többet ad érted, mint magadért te, avagy te magadra,
s többre becsül téged, mint önmagadat te. Egészen
másként, mint ahogyan mást nagyra becsülhet az ember.
El sose küldi, de hívja magához a rászorulót. S lám,
emberek által hív ki sötét múltad nyomorából,
épp azok által, akik tán eddig észre se vettek,
vagy magatartásuk taszított el az Ő közeléből.
Hívásuk nem emberek ötlete; égi parancsszó,
jézusi szó. Mindegy, ki a tolmács, halld meg e hívást:
Bízzál, kelj föl, hív szava, bíztat im’ általam is most!
Semmi kiáltás nincs feledésre ítélve az Úrnál,
akkor sem, ha ma még nem látod az Ő kegyes arcát.
Ámde hited szeme nyílik azonnal, hallva az Ígét,
és az idők teljességében örökre kinyílik
megdicsöült tested szeme, színről-színre csodálva
szépségét a királynak a mennyben, amit kibeszélni
nem adatott szókincs még senkinek itt e világon.