Anyám, te szenvedésből élő asszony,
ki adtál nékem földi életet,
– hogy szemedből bús könnyeket fakasszon –
e drága eszközt köszönöm neked!
Ezzel lehettem én csak részesévé
egy másik Életnek, amely örök,
s te tetted sorsom addig jóvá, széppé,
míg vártad azt, hogy lassan felnövök.
Mit életedből adtál énnekem,
– szegény vagyok – meg nem fizethetem,
csak köszönöm, s az Úrnak adok hálát;
anyák napján pedig köszöntelek:
Kimondhatatlan szereteted árát,
Ki éltét adta, Az fizesse meg!
1958