Már nem nyolc órát követelnek munkaidőként
munkaadóid. A tíz-tizenegy se elég, ha keresni,
sőt, ha találni is óhajtasz valamit fizetésül.
No, meg az otthoni dolgaidat se csinálja helyetted
senki se meg. A család is igényli időd töredékét.
Ennél többet „az Isten sem követelhet” idődből.
Legfeljebb, ha vasárnap egy órát tiszteletére.
Azt se gyakorta, havonta elég egy megjelenés is…
Köznapi bibliaóra, vagy áhitat elve se él már
minden egyébbel elárasztott tudatodban, ezért már
rágondolni se futja idődből… Ám mi van akkor,
hogyha a munkanélküliségnek az átka zuhan rád
hosszú hónapokig, vagy akár még évekig is tán?
Munkanélküliség Istennél még soha nem volt!
Ő a te munkaadód, ki rég hivogat szeretettel.
Végre beállhatnál nagy örömmel mennyei Gazdád
szőlőjébe kapálni, kötözni, avagy szüretelni.
Már van időd, hisz mit se csinálsz. Hetek óta a lábad
lógatod egyre, avagy tévét nézel vakulásig.
Hogyha először Istened országát keresed majd,
minden egyéb szükségletedet se tagadja Urad meg.
Nem fogsz meztelenül kenyeret koldulni az utcán,
atyai gondviselés hordoz, míg nagy nyereség lesz
istenfélelmed hiteles szolgálataidban.
És megelégedvén a kevés is elég lehet akkor,
még ha ma tán szükséget látsz is testi valódban.
Ámde előbb vagy utóbb kárpótol örökre az Isten
oly gazdagsággal, mit rozsda, se moly nem emészt meg,
értékét nem rontja le pénzromlás se, se rendszerváltás
hozta bukása a jónak vélt valutának.
Isten lesz maga biztositéka égi hazádnak!
2004