Akkor igaz a szeretet szívedben,
ha megkönnyíti társad terheit;
akkor beszél a leghitelesebben,
ha mindenben önzetlenül segít.
A szerelem komoly felelőssége
ha benned házassággá érhetett,
a vágyott révbe íme már beérve,
adj fel ma minden önző érdeket!
Azért nehéz mindig az élet terhe,
mert rendszerint az egyik viszi csak.
A többletet tehát társadról vedd le,
s ne légy bajában se süket, se vak!
Bizony „nem jó egyedül az embernek”!
De van, mi ennél is rosszabb lehet:
kit vágya önző házastárssal vert meg,
annak frigye súlyos keresztje lett.
Nem átrakom, de átveszem a terhet!
Rögződjék benned ez a mozdulat!
A folytatás nehéz itt, nem a kezdet,
s e folytatáshoz ad erőt Urad.
De van teher, mivel magad is megbírsz.
Ezzel ne terheld soha társadat!
Lásd be: ő is egyéni terheket visz
terhes örökségként, mi rámaradt.
Hogy mi és mennyi az, mit át kell venned,
s nem áttenned társad vállaira?
Majd megtanít rá hű, igaz szerelmed,
s az Úr ígéretét hivő ima.
Ha terhed még így is nehézzé válik,
vesd rá az Úrra minden terhedet!
Ő győztesen segít mindhalálig
hordozni, mert ő nem szájjal szeret.
Ne az én szavam legyen most a végső,
s a házasságban ne legyen tiéd!
Az Úr törvényét töltsd be, míg nem késő,
s tapasztalod a menny előízét!
Vedd fel tehát az én igámat még ma!
– így szól az Úr, s figyelmet érdemel
az ő szava mindenkor, nem csak néha,
így lesz gyönyör az élet, nem teher.
Az égi szeretet az ő igája,
ezt vállald újra hosszú távra el,
az akarást benned majd ő munkálja,
s már itt a földön menny felé terel.
1979