Enyhe szellő szárnyán szállt le az alkonyat,
és mintha hallanám benne a hangodat.
Az esthajnal csillag fönt van már az égen,
és bágyadtan fénylik éppen úgy, mint régen.
Az ég alja sötét bíborba öltözött,
s halvány holdsugár ég foszló felhők fölött…
Szinte elámulok ennyi dús szépségen,
s téged látlak benne éppen úgy, mint régen.
Tücskök szerény kara oly lágyan hegedül,
mind Téged dicsérnek, Jézusom, egyedül.
Boldog vagyok itt e vadvirágos réten,
mert velem vagy most is éppen úgy, mint régen.
Úgy érzem, hogy már nem élek többé árván,
mikor eltűnődöm ígéreted várván,
hisz Te vagy egyetlen drága menedékem,
mert Te most is szeretsz, éppen úgy, mint régen.
Mikor előbúvik százezernyi csillag,
szikrázó fényüknél segítségül hívlak.
Tudom, nem hiába, mert megadod nékem
mindazt, mi szükséges éppen úgy, mint régen.
Most behunyom szemem, s meglátlak az égben
Atyád jobbján ülve örök dicsőségben,
örök Közbenjáró esedezve értem,
s rájövök, hogy jobban szeretsz Te, mint régen!
1954