Ki kit vesz el? Kinek ki lesz a párja?
Kit merre visz vagy merre vonz a vágya?
Előre csak az Isten tudja, látja!
„Felette nagy titok!”
S ha végre kit-kit megtalál a párja,
a lét magányát most már véle járva,
a folytatást igényli-é vagy bánja?
„Felette nagy titok!”
Szeretni fogja-é vakon, vagy unja
az egyik szív a másikat, ki tudja?
Eldönti-é jövőjét majd a múltja?
„Felette nagy titok!”
Miért lesz jó az egyik frigy, s a másik
bár jónak indul, mégis rosszra válik,
nem ér a végső örök állomásig?
„Felette nagy titok!”
De mind, ki jár az Ige szent tanácsán,
házasságában több jó lesz a vártnál:
Isten fényét fedezi fel a társán…
„Felette nagy titok!”
S e fény örök, miként örök az Isten,
ki emberré azért lett, hogy segítsen,
s apostolában is biztasson, intsen.
„Felette nagy titok!”
Míg mindkét nemnek szól sok-sok tanácsa,
megsejteti, hogy ez csak gyenge mása
a frigynek, amelyben Isten lesz a társa…
„Felette nagy titok!”
Krisztussal kell már itt egy testté lenni,
s véle a menny menyegzőjébe menni,
hol teljes a tudás, és nem lesz semmi
„felette nagy titok”!
1979