Sötétlilán dereng a lámpa fénye…
s e rút homályba bújt a kórterem…
Beteg nyögése fúl a kínos éjbe,
s panasz hörög halódva, szüntelen…
Leszállni rám az álom, mintha félne,
helyette tép komor sok gondolat:
elém lebeg halálom szörnyű réme,
s a kárhozat félelme fojtogat.
De Jézus győzött a halál felett,
Ő adhat nékem újra életet!
– Így elhaló reményem is megéled,
felszítva bennem hamvadó tüzet:
Uram, Te légy nekem tovább az élet,
mit érhet az nekem Tenélküled!
1954